Fiú - lány barátság

Kukutsyn!

Ez az a poszt, amit már borzasztó régóta próbáltam megfogalmazni valahol. Sokan írnak erről, mint hazugság, badarság, vagy valami a tudományhoz köthető dolog. Pedig ezek közül, szerintem egyik se igaz. 

A szerelem, egy érzés. Egy melegséggel elborító dolog, ami bármelyik pillanatban rád törhet. Igaz, a legtöbb esetben hírességek, illetve elérhetetlennek tűnő emberek felé vonzódunk jobban. Megértem. Én is ilyen vagyok. Legnagyobb álmom az, hogy egyszer egy Olasz énekessel (R.P) kéz a kézben sétáljunk az oltárhoz, egyszerre kiáltva az IGENT!

Próbáltam egy igazi sztorit összeszedni, és sikerült is. Hisz, hét éve mellettem van ez a srác, jóban - rosszban, de igaz, most perpillanat úgy állunk, hogy holnap ha látom, győzedelmesen kikaparom a szemét. :) Persze, csak szeretetem jeléül...

Kezdjük is. 

 Ez az egész, hét évvel ezelőtt kezdődött. Kicsik voltunk, én egyedül voltam, ő pedig a többiek figyelmét élvezte. Ő kiváló tanuló volt, nekem viszont több idő kellett. (Nem voltam hülye gyerek csak, hogy tisztázzuk) 

Ő az osztály "menő" kölykei között bandázott, lenéztek mindenkit, elhordták az embert mindenféle szennynek, de bezzeg amikor összekaptak valamin, már minden jöttment ember tökéletes volt. 

Valamin, egyszer annyira összeveszett a bandájával, hogy végleg szétszakadtak. Mivel, én egyedül voltam, ezért hozzám gond nélkül társulhatott. Sokat beszélgettünk, felvettem a formájukat, mégis jó hatással voltam az ő köcsög viselkedésére. Egy idő után, tökéletes triót alkottunk, egy harmadik lánnyal. (Aki szinte már fiú) 

Még alsóban volt, hogy mindenhová elkísért. Nagyon jól éreztük magunkat, egyszer hozzánk is eljött, és egész nap itt beszélgettünk. Amikor hamar véget ért az iskola, kiszöktünk a legközelebbi parkba, ahol csak ketten voltunk. Elkezdtünk ugrálni a mászófalról, amikor felém hajolt, és megkérdezte, hogy járnék-e vele. Természetesen hosszú hezitálás után azt kellett mondanom, hogy ehhez még fiatal vagyok. Csalódottan, de elfogadta. Utána ugyanolyan jól folytattuk a dolgokat. Megvédtük egymást, együtt mentünk mindenhova, nem szakadt meg a barátságunk. 

Egy nyáron viszont, a fülembe szállt a hír, hogy barátnője lett. Örültem neki, de a szívem mélyén úgy éreztem, végem van. Féltettem az együtt töltött időt, hogy nem csak engem fog ölelni, nem csak velem osztja meg az titkait... És ekkor rájöttem, hogy szeretem. 

Tudtam, hogy ő is szeret, mert évek múlásával is átnézett minden lányon, és én voltam az első. 

Sose felejtem el, amikor Technika órán voltunk a szomszéd iskolában. 

Rám se nézett, hozzám se szólt. El volt foglalva az egyik barátnőmmel és a "bájos" szempilla rebegtetésével. 

Óra végén, az egész osztály az Iskola bejáratánál gyülekezett, hogy átvonszolhassuk magunkat az eredeti helyünkre. Láttam ahogy a folyosó túl oldaláról sétál felénk, a padtársammal beszélgetve. A gyomrom összerándult, mert tudtam, hogy most jön a nagy szerelmi jelenete a barátnőmmel. Sóhajtva néztem, ahogy Zedrin diadalittasan kihúzza magát, és Matt elé áll. Ő viszont elsétált mellette, még csak rá se nézett, egyenesen felém. 

Teljesen ledermedve álltam, amikor magához húzott és szorosan átölelt. Nem értettem semmit. Nem tudtam, hogy mit beszélhettek a mosdóban, nem tudtam, hogy mégis mi a fene van most, csak annyit, hogy jó érzés. 

A mai napig nagyon jó barátok vagyunk, nagyon sok BARÁTI szeretettel. Szerelem is van a dologba, de felváltva, és olykor - olykor viszonzatlanul... :)